József Attila: Osztás után


A kártya ki van osztva. Reszketünk,
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámok jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk.

Ki vagyunk osztva. Meg van helyzetünk.
Mit tehetnénk a szabály ellenében?
Mint mozdulatlan csillagok az égen,
változatlan rajzunk, jellemünk.

Vörösek és feketék, vérben, gyászban,
fényesre lakkozottan, lámpalázban
így kell kinek-kinek sorsára várni,
hogy boldogságunkat, mit rejt szerelmünk,
a gyönyörű sikert, mely meg van bennünk,
ki tudja-e a végzet licitálni.